Funk-rock riff -gyakorlat Egy gyakorlati példa hangnemek közti átugrásra, hatásos hangulati felfokozásra egy funk-rock riff képében - letölthető gp-tabbal.
Hangnemi megbolygatás, felfokozás
Második rész: fordítások, basszusmenetek
Az alábbi videó a szóban forgó témától indul:
Három részre bonatnám: főtémák egy "verze" és egy "refrén" dallammal (5:34-6:32), melyek a dal végén visszatérnek; ezt követi a cikkben szereplő, két részes átvezető riff (6:33-7:07); végül a dal közepén egy markáns kiállás, ill. a szólók.
Az első két ütem basszusainak (e,g,bé) kistercenként való felfelé lépkedése a harmadik ütem elején sűrítve is megjelenik (ez a szűkített akkord kirajzolódása), ami egy hatásos felfokozó eszköz - már önmagában is sok feszültésget teremt.
A második ütem dór skálájának fontosabb fokai (terc és felemelt VI. fok) egy Gm6 akkordot feltételeznek (g-e-bé) - ami szintén felfogható egy e-szűkített akkord fordításaként (e-g-bé).
A 4. és 5. ütem A-dúr ill. A7 akkordjaiban szereplő cisz hang az e-moll skála felemelt VI. foka (=e-dór), vagyis az A és A7 immár az e-dór skála harmóniái. A fent említett terces lépkedés itt is megmarad.
Érdekességként a riff második ismétlése kétszólamúvá vált: a 3. és a 8. ütem egymáson szólnak, keltve ezzel egy tömörebb, érdekesebb, még feszültebb hangzást (lásd lent a gp-tabban) - amit tovább tetéz az amúgy is szokatlan, 5-5 ütemes periódus.
A téma egyik fontos szerepe, hogy átvezetést készítsen elő a szólókör hangnemébe, ami már h-moll. E két hangnem (vagyis az e- és h-moll) "nincs messze egymástól", mindössze a c, ill. cisz hang különbözik bennük. (A h-moll is e-dórnak felel meg hangkészletben.)
Az első rész 10. ütemének utolsó hangjai kromatikusan vezetnek fel a második részre (a-aisz-h) - és az új hangnemre.
A harmóniák: Hm (I. fok), A (VII.), Em (IV.), F#(V.), Gmaj(VI.), D (III.), mindez klasszikus moll akkordfűzésben.
A második rész gyors akkordváltásai plusz kihívást jelenthetnek.
Gyakorlásához segítséget nyújthat a letölthető guitar pro tab.