Akkordfunkciók riffekben

2017-01-25 • Bejegyzés: landmine

(A cikkek tartalmának, anyagainak más helyeken való megjelenítése csak engedélykéréssel lehetséges!)

Jelen cikk -plusz egy izgalmas témával kibővítve- megtalálható a GS Fanatic oldalán is, Jónás Tamás gitáros-rovatában: LINK

A zenei elemzések a tanulós szakaszban nagyon fontosak lehetnek: megvizsgálhatunk és megérthetünk zenei folyamatokat, ötleteket meríthetünk, kiinduló pontokat találhatunk saját témáinkhoz, szólóinkhoz, stb.
Ehhez a témakörhöz több részt is tervezek; ez a mostani szóljon elsőként egy rockos/metálos riff átvilágításáról. Nézzük meg, hogyan építkezik, milyen vonatkozásban használja fel a klasszikus összhangzattan elemeit/szabályait!

A vizsgált téma egy saját dalból származik, amely itt meghallgatható (a link a szóban forgó dalhoz ugrik):

A példa elég változatos és színes, jól kivehető harmóniamenetekkel, ill. utalásokkal - ezért is választottam.

Az alaphangnem meghatározása

A kezdő riff egy bontással indul, fisz-cisz-a hangokkal, amiket összeszedvén egy sima moll hármashangzatot kapunk (F#m). A második ütem egy a-hangot, ill. annak tercét tartalmazza. Így ha akkordokkal kellene felírnunk e két ütemet, F#m és A (párhuzamos dúr-moll) hangzatokat kapnánk. A negyedik ütem csak egy picit variálja a másodikat: egy oktávval magasabbra kerül az a-cisz hangköz, ill. bejön a képbe egy gisz-e (ami egy E akkord fordítása, azaz az eredeti F#m hangnem VII. foka, domináns funkcióval). A tab fölé beírtam a fokokat:

Fordítások, szólamvezetések

A következő ütem (b-riff, video: 24:10) első akkordja egy D, szintén terc-basszusra fordítva, amit a keményebb zenékben sok helyen látni-hallani. A torzított hangszínek nehezebben viselnek el teljes akkordokat, így sokszor váltják ki őket ilyen fordításokkal.
A D-t ugyanebben az ütemben egy E7 követi (gisz-d, h-basszussal). A 2. ütem egy F#m a-basszussal, a 3. és 4. ütem már egyértelműbb: Gmaj7 és C#7b9. A sok perbasszus (jelen témában D/f#, E/h - ahol is a D és az E az akkordot jelöli, a perjel utáni hang a basszust) egy speciális ereszkedés miatt van: ez a szólam kirajzol egy lefelé lépkedést: d-h-a-g.
A hangnem továbbra is F#m, a D VI.fok, az E VII., a C#7 V. fok mollos színezőhanggal (9b). A Gmaj7 eredetileg nem akkordja a hangnemnek, de ha fordításként fogjuk fel, megfelel a C#7 késleltetésének, vagyis egy C#sus7-nek - vagy akár a C#7 tritonusz-cseréje (erről bővebben itt) is lehet.

A c-riff (24:18) a fenti a-riff akkordjait hozza direktebb formában, simán kvintekkel (felette szól a fődallam).

Gyors és masszív hangnemváltást hoz a d-riff (24:58): átugrunk a-mollba, némi kromatikus lépkedést behozva: a-g-fisz-f. Hangsúlyos az a és az f hang (I., ill. VI. fok), és a végén a gisz is, ami az a-harmonikus moll skála hangja - s bár nem jelenik meg teljesen, mégis domináns akkordot sejtet, ez ugyanis az V. fokú E akkord terce.
A 3. ütemben megjelenik a blues skála is (disz, blue-note), a 4. ütem pedig a klasszikus IV-V-I kadenciát írja le fordításokkal (D-E-A), ellentétes szólammozgásokkal. A második befejezésben levő F-E váltás ugyanez, csak ott IV. helyett VI. fokkal (25:12-től).

Végül a harmadik sorban (a videóban 25:28) egy újabb klasszikus akkordmenet látható: F-Hm7b5- E7-Am (VI-II-V-I).

Hogyan és mit is hasznosíthatunk mindebből?

• ha van egy témánk, vizsgáljuk meg akkordmenet-szempontjából; ha netán túl egysíkúnak találjuk, behozhatunk vagy hangsúlyozhatunk további fokokat, amik feldobják, színesebbé teszik
• kiindulhatunk egyszerűbb akkordmenetekből is (pl. IV-V-I vagy II-V-I), akár bontásokból is, és ezekből is kreálhatunk riffeket, variációkat
• alkalmazzuk a fordításokat, próbáljunk basszusmeneteket alkotni, lehetőleg szekund-lépésekkel, ezek mindig jól szólnak

Ha a fentieket kitartóan próbálgatjuk, később már hallásból is megy, és jóval ötletesebb, színesebb témákat írhatunk, kiléphetünk megszokott sémáinkból.