Az improvizációról (gyakorlás)

2017-06-05 • Bejegyzés: landmine

(A cikkek tartalmának, anyagainak más helyeken való megjelenítése csak engedélykéréssel lehetséges!)

Az előző részben (Improvizáció - bevezető) már említésre került, hogy a rögtönzés természetes adottsága (és igénye) minden embernek. Egyedüli hátráltató tényező csupán az ijedtség lehet. Belekezdeni valami szokatlanba, valami újszerűbe mindig járhat némi félelemmel, de ne hagyjuk, hogy az ilyesmi elvehesse a kedvünket. Az improvizálás hamar hoz sikerélményt, remekül fejleszti a hallást, a ritmus- és dallamérzéket, nem beszélve a zenei kreativitásról.
A mostani részben a rögtönzés világáról próbálok egy átfogó képet készíteni az erre fogékonyaknak.

Variálás, díszítések - a kezdetek

A legegyszerűbb improvizálási forma, amikor egy már adott dallamot vagy motívumot próbálunk variálni, akár dallamilag, akár ritmikailag. Ez lehet akár egy 3-4 hangos motívum is, nem muszáj hosszúnak lennie. Később aztán bővíthető a hangok száma, a variálás mennyisége és minősége is.
Már egy-egy hangnyi variálás is sokat ér; de ha ritmusilag próbáljuk feldobni, az még inkább nyerő: egész más lüktetést, hangzást hozhat pl. egy nyolcados eltolás, egy felütés.

Akinek a kezében van már néhány skála is, azzal még messzebbre lehet jutni. Valójában már egy lá-pentatonból zenei történelmet lehet írni (ahogy a régi nagyok közül ezt sokan meg is tették). Már egészen kezdő gitárosok is szuper dallamokat és ritmusokat alkotnak egy-egy pentatonból, ha ráéreznek az alap akkordmenet vagy riff lüktetésére, hangulatára. Ezek már az elején nagy élményt adnak, mert valami sajátot, valami egyedit formálhatunk, és ez egy izgalmas, új világ.
Ezután fokozatosan bele lehet szőni a már elsajátított díszítéseket, technikai elemeket (slide-ok, nyújtások, stb.), ki lehet próbálni sok-sok apró lehetőséget, amik egyre színesebbé tehetik szólóinkat. Célzott gyakorlásokkal ez igen szépen és gyorsan fejleszthető.
Ha már a pentatonokkal barátságban vagyunk, szépen köré lehet építeni a dúr és moll hétfokú skálákat, hasonló elvek alapján. Ez a másik fontos skálarendszer, amivel minden zenésznek alapvetően tisztában kell lennie, aki improvizálásra adja a fejét.

Miközben szokjuk ezeket az (dúr, moll) alap hangrendszereket, kezd "ráállni a fülünk", érezzük és egyre ötletesebben tudjuk használni őket, párhuzamosan érdemes elkezdeni a hangnemek viszonylatában is vizsgálódni. Egy több akkordos alap esetén nem árt minél jobban kifejezni az adott akkordokat és azok funkcióit. Megismerni a harmóniák fontos hangjait (alap, terc, szeptim), látni a váltóhangokat. Ezekkel a finomságokkal áll rá igazán a fül (agy) a zenei mozgásokra. Persze erre a szintre eljutni nem pár hetes munka. Segítség még ezen a szinten sok jó zene hallgatása, tanulása, leszedése és elemzése.

Hogyan tovább? Mi van még?

Aki még ennél is tovább szeretne merészkedni, érdemes elmélyülnie a jazz improvizációban. Ebben a stílusban igen logikusan fel vannak építve a zenei összefüggések, amit bármilyen modern stílusban kamatoztathatunk.
A jazz-rögtönzés egyik legfontosabb lépése az alapvető összhangzattani ismeretek elméleti, majd gyakorlati elsajátítása. Funkciók, kadenciák, akkordmenetek- és cserék, szólamvezetések. Ezekkel az ismeretekkel sokkal jobban belelátunk a zenei formák világába, és számos új ötlettel gazdagodhatunk.
A improvizatív szólójáték első lépéseként célszerű megtanulni az alap bontásokat (moll7, majd7, dom7), gitáron 5-5 fekvéssel, hiszen ezek rajzolják ki a rögtönzés alapjául szolgáló harmóniamenet vázát. Ha már külön-külön lazán, gördülékenyen mennek (a fekvések kötéseivel együtt), el lehet kezdeni gyakorolni a legtöbbet használt akkordmenetekre való játékot (pl. II-I-V, IV-V-I, I-VI-II-V) különféle elvek és sémák alapján.
A fentiek becsületes kigyakorlása igen biztos alapot ad, és nagyszerű dolgokat hozhatunk ki belőlük.

A finomabb munka...

A továbbiakban a kísérletezgetés fázisa veheti kezdetét. Újabb skálák (dúr és melodikus moll modálisok) megismerése és begyakorlása, ill. beillesztése a fenti körökbe. Domináns akkordok kifejezése (alterált és egyéb skálák), tonikára való oldás, modális zenei megoldások. Ezen gyakorlás közben kialakulnak bennünk sajátos motívumok, zenei nyelvek, amiket spontán alakítunk, használunk.
Eközben külön figyelmet kell szentelnünk a különféle stílusok sajátosságainak, motívumaink kidolgozásának, új ötletek beépítésének, szólóink struktúrájának, felépítésének, az időzítéseknek ("timing"), a csere-lehetőségeknek. Ez utóbbi egy nagyon tudatos, figyelős folyamat. Némi idő elteltével az itt beépített, megtanult dolgok mintegy spontán jönnek majd elő az élő játékban.

A zenei improvizálás természetesen nem korlátozódik kizárólag a szólójátékra. Egy jó, izgalmas és változatos kíséret (vagy akkordszóló) szintén nagyon fontos a zenében. Szükséges tehát foglalkozni az akkordfordításokkal, különféle felrakásokkal, cserékkel, szólamvezetésekkel és a ritmizálással.

Utószó

Az itt leírtak csak átfogóan adnak képet a rögtönzés világának gyakorlási metódusairól; természetesen mindenkinek a saját igényeihez és céljaihoz igazítva érdemes minél szélesebb látókört kialakítania. Ebben mindenképp hasznos a segítség, akár könyv, akár tanár. A zenehallgatás és elemzés szintén elhagyhatatlan, ahogy a rendszeres gyakorlás beépítése is hétköznapjainkba. Fontos, hogy ebben a folyamatban is afelé orientálódjunk, ami leginkább vonz és érdekel, hogy gyakorlásunk ne váljon erőltetetté; próbáljuk élvezni az új dolgok elsajátítását, annak formálódását és gyümölcseit.