Improvizációs lehetőségek
Zeneelmélet Összegezzük az akkord-skála kapcsolatokat, nézünk hangnemváltásokat, akkordszólókat, improvizációs struktúrákat, tippeket...
Akkordszólók
Hangnemváltások
Hogyan építsünk fel egy szólót?
Az improvizálásnál vagy szólóírásnál mindig a hangnem, ill. az akkordkör (vagy riff) a meghatározó - ennek megfelelően választhatjuk ki a skáláinkat, amikből dallamokat, figurákat játszhatunk.
A riffek legtöbbször egyetlen akkordot "festenek le" lineárisan, így könnyű megfelelő skálá(ka)t találni.
Az alábbi példán egy rock-alapú riffre játszom (az alaphang a D, ill. annak terce és kisszeptime szerepel még, azaz fisz és c). A mixolíd (N3, K7) a legegyértelműbb választás; de ráfér még a d-lá pentaton is, amivel (főleg a K3/N3 súrlódása miatt) egy blues-osabb jelleget adhatunk neki.
Akkordkör esetén még konkrétabb a helyzet, mert az akkordokhoz egyből kapcsolódnak a hozzájuk illő skálák.
Foglaljuk össze elsőként, milyen akkordokra milyen hangsorok felelnek meg!
(A könnyebb átláthatóság miatt csak a leggyakrabban használt lehetőségeket vesszük számba)
Gyors példaként adott egy akkordkör:
Ahhoz, hogy összetettebb akkordmenetekre improvizálni/szólózni tudjunk, biztosan kell ismernünk a fenti táblázatot (lehetőleg számolgatás nélkül); valamint hangszerünkön is magabiztosan kell tudnunk használni őket. Ez természetesen megkíván némi előkészítést, ill. sok-sok gyakorlást... itt most csak az elmélti háttérre nézünk lehetőségeket.
Haladjunk tehát sorban, kezdjük a legegyszerűbb lépcsőfokokkal, és fokozatosan építsük fel a fentieket!
Elsőként nem is feltétlenül csak skálákkal lehet kezdeni; nagyon hasznos tud lenni, ha egy harmóniamenet egyes akkordjait külön-külön is ki tudjuk fejezni. Erre jók az akkordbontások (arpeggiók).
Az arpeggiók pontosan az akkord hangjait tartalmazzák.
Az alábbi példán kizárólag bontásokat használok.
Az akkordkör:
Lent ugyanerre az akkordkörre játszom vegyesen. Skálák tekintetében az alap bé-dúr mellett az I. fokú Bbmaj7 akkordra lídet használok.
(A bé-dúr skála Cm7-re vetítve egy c-dórnak, F7-re vetítve egy f-mixolídnak felel meg, de a bé-dúr hangnemi centrum miatt itt egyszerűen b-dúrnak halljuk a skálát)
Fontos még, hogy akkordváltásoknál, kitartott hangoknál jó helyekre lépjünk. A legjobbak az akkordhangok (ezért is jó látni a bontásokat, akkordképeket), esetleg a szekund vagy a "hatos" - helyzettől függ.
További ötletek:
• a skála csak eszköz, alárendelve a dallamoknak, a hangulatoknak, a kifejezéseknek, a mondanivalónak..
• nem érdemes gyömöszölni túl sokféle skálát egy körbe, attól csak zsúfoltabb és darabosabb lesz, semmiképp sem izgalamsabb..
• elválaszthatjuk (szünetekkel) az egyes részeket, különálló mondatokban gondolkodjunk..
• a karakteres, frappáns motívumok a fontosak, nem a minél több hang..
Akkordszólók lehetnek rövidke kis motívumok, vagy egész darabok is. Lényeg, hogy harmóniákat is kifejezzünk, és mellettük (vagy ezzel együtt) dallamokat is kapjunk.
Nézzünk néhány variációt a fenti körre (Cm7-F7-Bbmaj):
2. konkrétabb dallamokkal színezzük
3. vegyesen használjuk (egy-egy akkordot skálákkal/arpeggiókkal fejezünk ki)
4. a különféle akkordfordítások legmagasabb hangjai rajzolnak ki dallamot
5. szekvenciákat használunk
Hangnemet váltani bármikor és bárhogyan lehet, nincs rá különösebb szabály.. lehet valamilyen ritmikai tördeléssel, vagy harmónia-alapon is. Nézzünk azért néhány tippet! (Próbáljuk ki őket hangszerünkön!)
➠ Ha a hangnemváltás előkészített
Előkészítés alatt azt érthetjük, hogy harmóniailag értelmezhetően vezetjük át a két hangnemet.
Vegyük a fenti akkordkört (Cm7-F7-Bbmaj7). Gondolhatunk úgy az egyes akkordokra, hogy azok többféle funkcióval is bírhatnak. Major7 akkord hol is fordulhat elő egy hangnemben? I. és IV. fokon. A Bbmaj7 akkordot vehetjük tehát kettős funkciójú akkordnak: az I. fok (tonika) mellett lehetne akár IV. fok is (szubdomináns) - azaz egy F-dúr hangnem IV. foka.
➠ Funkciót váltunk azonos akkorddal
Az I. fokra való feloldás helyett a Bb akkordot az új hangnem jegyében egyből domináns (V.) fokként gondoljuk el.
Jellegzetes lépés, hogy két dom7 akkord kerül egymás mellé, mintegy láncban váltják egymást..
(Tritonusz=Sz5, vagyis F7 esetén H7)
➠ De hangnemet válthatunk teljesen spontán is, mindenféle előkészítés nélkül..
Legegyszerűbb módja, ha rokon hangnemekbe (1-2 hang eltérés) lépünk át.
Pl.
➠ Hangnemi kitérés
A következő kör egy jazzes-menet C-dúrban, ahol a Db9 az V. fokú G7 tritonuszcserés akkordja, a Dm7 a II. fok; az Eb9 pedig szintén egy tritonuszcserés megoldás: A7 cseréje - utóbbi a Dm7 V. foka (=körön belüli V-I lépés d-mollban).
Ez ugyan nem minősül hangnemváltásnak, csak egy kis kitérés - viszont figyeljük meg, milyen szépen ereszkedik az akkordok basszusa kromatikusan!
A skálák kikeresése csak az első lépés - viszont ebből már könnyű elindulni.
Rövidebb szólók esetén mindenképp jó, ha van egy dallamosabb alap-motívum, amit aztán szépen tovább lehet fűzni, de akár el is lehet vinni teljesen más irányokba - megint csak hangulattól függ, mit hozunk ki egy-egy szólóból.
Hosszabb impro-k esetén érdekesebb lehet pl. a struktúra. Az első néhány ütem (felvezető szakasz) visszafogottabb dallamait követhetik az egyre összetettebbek; a tetőpontra érve felvihetjük dallamíveinket magasabb hangtartományokba, dolgozhatunk gyorsabb, technikásabb figurákkal..
Egy-egy motívum is ezerféle lehet; léteznek bevezető motívumok, lezárók, felvezetők, fokozók, tetőpontok, stb..
Minden szólóban hasznosak a visszatérő motívumok, az apró (akár ritmikai, akár dallami) ismétlések, mert ezek kapaszkodót jelenthetnek a hallgatóknak, és adnak a szólónak egy értelmezhető szerkezetet, ill. akár keretet is.
Érdemes lehet sok szólót végigelemezni, megtanulni, rengeteg ötletet meríthetünk belőlük. Megfigyelhetjük, hogyan használnak ritmikákat, variációkat, ismétléseket, hogyan fejtik ki az alapdallamokat, hogyan érnek el a tetőpontokig; és persze, hogy hogyan bánnak a skálákkal, milyen hangokra érkeznek..
Szólóírás vagy impro gyakorlásához hasznosak lehetnek a különféle stílusú és tempójú backing trackek - melyekhez minta-szólókat is találsz.
További jó zenélést! :)