Mitől lesz profibb a játékom?

2022-09-01 • Bejegyzés: landmine

(A cikkek tartalmának, anyagainak más helyeken való megjelenítése csak engedélykéréssel lehetséges!)

Ki ne szeretne lemezminőségben játszani... hogy a megfogott hangjaink úgy szólaljanak meg, mint egy profi zenésznél...? Van néhány elem, amire érdemes különös figyelmet fordítani: néhány apróság, ami eldönti, hogy a hangzásod az amatőr vagy a profi gitárosok megszólalását idézi-e majd fel a hallgatókban.
A virtuozitás nem minden - ezt már egyre többen felismerik. Annak a világnak is megvan a szépsége és a tábora, de nem ez az egyetlen út. Az ízes, finomabb, dinamikával teli gitározás közel sem alacsonyabb rendű - és még csak nem is könnyebb! Egyszerűbb zenével is szólhatunk profin és bonyolultabb zenével is amatőren.
A szint teljesen mindegy, kezdő gitárosként is érdemes már az elejétől kezdve foglalkozni velük.
Lássuk hát ezeket a fűszereket!

1. Pontos ritmus mindenekfelett!

A zene legalapvetőbb eleme a ritmus. Nem véletlenül foglalkoznak ezzel elsőként a zeneiskolákban. Amíg nincs fogalmunk a hangjegyértékekről, metrumokról, tempókról, ill. nincs benne a kellő gyakorlás, addig nem is könnyű figyelni erre, vagy észrevenni az esetleges hibáinkat. Meglehet, hogy fel sem fedezzük, hogy pontatlanok vagyunk; vagy ha mégis, nem tudjuk pontosan megmondani, hol és miért..
Elsőként tehát meg kell ismerkednünk a hangjegyértékekkel (negyed, nyolcad, tizenhatod, triola, stb..), értéknövelésekkel, tudnunk kell metrumban számolni - akár játék közben is. Ezután lehet belekezdeni a konkrétabb gyakorlásba: ritmusfelismerés-, visszaadás, lejegyzés. Egyszerűbb példáktól indulva, majd folyamatosan nehezítve.

Ne féljünk időt szánni erre, hagyjunk elég időt a leülepedésnek. A sietség mindennek az elrontója. A példákkal nem csak szimplán gyakoroljuk a ritmusokat, és tudatosodnak bennünk, hanem egyre fejlődik, finomodik ritmusérzékünk. Apróbb hibákat is képesek leszünk meghallani (amiket esetleg addig sosem hallottunk).
Ha már önmagukban pontosak a ritmusaink, felismerjük őket, vissza tudjuk adni, ill. tudatosan tudjuk használni őket, külön figyeljünk a tempónk pontosságára! Minden a helyén legyen. Alapvetően meghatározza a játékunk képét, hogy ide-oda csúszkálunk-e, avagy pontosan, feszesen, ízesen játszunk. Akárcsak az alábbi példában:

Azt hiszem, különösebben nem kell ecsetelnem a különbséget. Vagy ha mégis, minél előbb kezdj el foglalkozni a fentiekkel! :)
Érdemes felvételeket is készíteni játékunkról és kritikusan megvizsgálni, mert "külső füllel" jobban halljuk a hibákat, mint játék közben.

Megjegyzés:
Még ha egy picit nyersebb is a zenénk, és külön cél, hogy ne legyen minden hajszálpontosan a helyén ritmikailag... szóval még akkor is tudatosan kell ezt megvalósítani, és nem azért mert lusták voltunk kigyakorolni! Van különbség a kifejezés kedvéért létrehozott "szándékos csúszkálás", és az amatőrségünk miatti pontatlanság között!

2. Legyen íze a megfogott hangnak!

Még ha óramű pontossággal játszunk is, az csak az egyik (bár legfontosabb) jellemzője a profibb megszólalásnak. Térjünk most rá a hangképzésre.
Hangképzés alatt első körben a megfogott hangok ízét értjük. Ha megfogunk egy hangot (akármilyen profi cucc is van mögöttünk), az önmagában üres, annak adni kell egy karaktert, különben semmit sem fog kifejezni. Különösen igaz ez a hosszabban tartott hangokra. Legyen szép vibrato (lebegés) a hangon, a hajlítások legyenek ízesek, a pengetés szintén legyen változatos, izgalmas.
Ezenkívül díszíthetünk apró csúszásokkal, akár tremolókarral is (néhány ötlet Tomitól).

Youtube csatorna - landmine

A vibrato nem szimpla rángatást jelent, hanem a zene hangulatához, tempójához megfelelően illeszkedő díszítést. A stílus szintén fontos: keményebb zenékhez gyorsabb, szélesebb vibratók társulnak, finomabb zenékhez -értelemszerűen- finomabbak.
A hajlítások ezerféle módon szólhatnak, különböző ívekkel, tempókkal, figurákkal, amit egy adott lick, dallam, zenei mondat, hangulat megkíván. Szólók tanulása során sokféle nyújtással megismerkedhetünk, hallgassuk őket minél többet és próbáljuk minél pontosabban reprodukálni (majd esetleg saját szólóinkba is beépíteni). Különösen figyeljünk a hang végpontjára, ne legyen lejjebb/feljebb, ill. az ívek tempójára! A legnehezebb technika, amikor kombináljuk a fenti kettőt: a felnyújtott hangot vibrátózzuk. Eleinte ezek igen rosszul tudnak szólni ('macskanyávogás'), de ne csüggedjünk, gyakoroljuk sokat, és egyre finomodni fog.
A pengető döntéseivel, ill. a kijjebb-beljebb mozgásával a pengetés hangjait tehetjük változatossá - ezt se hanyagoljuk, mert igen szép karaktert nyerhet tőle egy-egy hang.
Ismét jöjjön egy példa, ahol ugyanazt a dallamot hallhatjuk kétféle verzióban (0:32-től):

3. Dinamika nélkül nincs élet a zenében!

Kissé unalmasan, gépiesen, "iskolásan" tud szólni, amikor minden hang teljesen egyformán van pengetve, minden dallamrész ugyanolyan sterilen, azonos hangerővel szól. A profi megszólalásnál alapvető, hogy legyenek hangerőkülönbségek az egyes hangok között, legyenek kiemelt, ill. visszafogott hangok, legyen íve egy-egy dallamnak, futamnak. Még az agyonkompresszált higain hangzásnál is fontos ez, hiszen a kompressziónak is van dinamikai tartománya. Minél tisztább a hangszín, annál inkább kijön a dinamikai különbség (a legjobban az akusztikus hangszereknél..).
A dinamikai változatosság ad a zenének lüktetést, érzelmi töltetet. Ezért a fenti hangképzés-elemekkel is érdemes külön foglalkozni, célzott gyakorlatokkal fejleszteni.
Halljuk a különbséget (1.03-tól):

Meglepően sokat tudnak hozzáadni akár egyetlen dallamrészlethez is a fenti elemek. Ha ezeket becsületesen végigrágod, adsz neki elég időt és gyakorlást, nagyságrendekkel tetszetősebb lesz a gitárjátékod. Hallgass sok zenét, figyeld a finomságokat! Próbálj reprodukálni, dolgozni a részleteken. Mindez fokozatosan tisztul és fejlődik majd, de határozottan megéri! Aprónak tűnő óriáslépések a profi játék felé..