2016-11-11 • Bejegyzés: landmine
(A cikkek tartalmának, anyagainak más helyeken való megjelenítése csak engedélykéréssel lehetséges!)
Érdekes és izgalmas témakör, hogy hogyan dobhatunk fel, ill. színezhetünk ki egy-egy alap akkordmenetet. A lehetőségek száma szinte végtelen, kezdve a perbasszusoktól a direkt szólamvezetéseken át a tritonusz-cserékig, bármi képes lehet meglehetősen átgyúrni a megszokott hangzásokat, hangulatokat, harmóniameneteket.
Példaként az alábbi átiratból szemezgetek ötleteket, lehetőségeket:
Következzen most tehát egy gyakorlati rész, főként haladóknak - ami olvasva talán kissé agyalósnak és elmélet-központúnak tűnhet, ám ez csak egy utólagos, ötletadó elemzés; természetesen nem ilymódon alakult ki az átirat. Némi tanulós-gyakorlós fázison túljutva ilyesmi megoldások mintegy spontán, hallásból adódnak.
Alap I-IV-V-I kibővítése
Egy adott dallam megharmonizálása egy külön témakör, itt most csak érintőlegesen essen szó róla. Az alap dallam eléggé klasszikus, népdal-szerű, így adódott, hogy egy sima I-IV-V-I körből induljunk ki. Mindez cisz-mollban: C#m-F#m-G#-C#m. Az (ismétlődő) első két ütemben semmi változtatás nem történik, a basszusok alaphelyzetben, az akkordok sima hármashangzatok.
Az 5. ütemtől (video: 0:22) folytatódhatna ugyanezzel a körrel, ám hangulatilag feldobja, ha behozunk pár mellékfokot. Az I. fok helyettesítője lehet a VI. fok (Amaj7), hiszen az nem más, mint egy C#m akkord a-basszussal /hangjai: (a-)c#-e-g#/. Egyértelműen hallható, hogy már egyetlen basszushang is mekkora hangulati változást okoz.
Az V. fok elé beszúrtam még egy szűkített akkordot (0:26), aminek alaphangja disz. Ez a hangnem második foka, szubdomináns funkcióval bír (IV. fok helyettesítő - közös hangjaik: fisz és a), ami ad egy plusz megelőlegezést a G# domináns akkordnak - mellesleg hangulatilag sem akármilyen: még inkább feszültséget kelt, amitől markánsabbá válik az oldódás.
Az 5.-6. ütem átalakításai kottaképben szemléltetve:
Állandó basszus & belső szólamvezetés
A következő rész egy fél hanggal feljebb ugrik. D-mollba kerültünk, és itt egy állandó basszushangra felhúzott I-VI-IV menet (Dm-Bb-G-Bb) kezdi a sort (0:37), ugyanazzal a dallammal. Az állandó basszus a d hang. A IV. fokot a VI. bővíti (két közös hang). A VI. fok terce, ill. a IV. kvintje (d) kerültek a basszusba (szext- ill. kvart-szextfordítás), ezért maradhatott a d állandó.
A Dm akkord mellé tehát bekerült a Bb/D (Bé dúr d-basszussal), majd ezt követi egy Dm6 /ami felfogható egy dúrosított IV. foknak is (G dúr)/, amivel egyúttal kirajzolódik egy belső kromatikus szólammozgás is: a-bé-h-bé-a. Az a hang a Dm kvintje, a bé a VI. fok alaphangja, a h pedig a Dm6 hatosa. A három akkord karakteres hangzást ad, aminek már egész más a hangulata a kezdő I-IV-V-I-hez képest:
Ereszkedő/emelkedő basszusmenet
Ezután egy szekundonként ereszkedő basszuslépegetés következik (0:44): Dm- Dm/C- Dm/H- Bb - miközben megtartjuk a dallamvezetést. Ez arra példa, hogy nem feltétlenül kell IV. és V. fok egy körbe; egyetlen fokkal és pár változó hanggal is érdekes variációt kaphatunk. A Bb-re való megállással nem zárjuk le a kört I. fokra, tehát marad egy feloldatlanság.
A IV. foktól a basszus most felfelé menetel (0:50): g-h-c-c#. A IV. fok szintén megjelenik mollként és dúrkén is; a C és az A akkord egyaránt domináns funkciót hordoz.
A két basszusvezetés:
A szakasz végén újabb basszus-ereszkedés (1:00): d-c-h-bé-a (a 3. és 4. akkord már a IV. fokú Gm hangjait tartalmazza, tehát a sor ezúttal: I-IV-V), ami nem oldódik fel tonikára: következnie kell még valaminek a lezárás előtt. A dallam második szakaszát egy kvarttal magasabbra toltam (1:11), és a következőket pakoltam alá: Em7b5- A7#9- Dm (ami moll II-V-I); végül pedig ismét egy dúrosított IV. fokkal színeztem ki a lezárást: G-Gm-A (1:16).
