Hármashangzatok

2019-09-02 • Bejegyzés: landmine

A cikkek tartalmának, anyagainak más helyeken való megjelenítéséhez engedélykérés szükséges!

Hangközök

A hangköz két hang közötti távolságot jelent.
Az alap hangközök nevei egy C-dúr skála hangjaira vetítve:

Ellenben egy moll skála esetében ugyanezek a hangköznevek itt-ott más hangtávolságot takarnak, mint fent:

Pl. a terc a C-dúr esetében (c-e) két egész hang távolság; az a-moll esetében (a-c) csak másfél.
Ennek oka egyszerűen annyi, hogy a moll és a dúr más-más alaptörvény szerint épül, így (mint azt láthattuk az előző részekben) mások a hangközlépései is.

A két skálában az azonos hangközök: a kvart, a kvint és az oktáv.
A további hangközöket 'nagy', és 'kis' (ill. dúr- és moll) jelzőkkel különböztethetjük meg.
A terc, a szext, a szeptim a dúr skálában mindig nagy, a mollban kicsi.

A dúrban és mollban is azonos hangközöket 'tisztáknak' hívjuk; de szűkíthetjük vagy bővíthetjük őket egy-egy félhanggal (melyeknek majd pl. az alterált akkordoknál lesz fontos szerepük):

Az oktáv hangköz a fülnek nagyon kellemes, összecsengő hangzást ad (az oktávhang rezgésszáma kétszerese az alaphangjáénak), akárcsak a kvint. Ezeket konszonáns hangközöknek hívják. Ellentéteik a disszonáns, feszült hangzású hangközök (pl. szűkített kvint, szeptim).

Hangközöket lehetne tovább építeni az oktáv után is, melyeket a klasszikus zenében külön nevekkel illetnek (pl. oktávon kívüli szekund a nóna, oktávon kívüli szext a tredecima, stb.), de a könnyűzenében sokszor csak számokkal jelölik őket (pl. 9-es, 13-as, stb. - ezekről szintén szó esik még később).

A hangközök mindig a skálák hangjain alapulnak.
Néhány példa:

1. f-re tiszta kvint:

Az f-dúr skála hangjain számolva a kvint az ötödik fok, tehát: f-g-a-bé-c.

2. A-ra nagyterc:

A-dúr hangjain haladva a harmadik fok: a-h-cisz.

3. H-ra kis szext:

H-moll hangjain lépkedve a hatodik fok: h-cisz-d-e-fisz-g.

4. D-re bővített kvart:

D-dúr hangjain (d-e-fisz-g) a negyedik fok g (tiszta kvart), ezt emelve a bővített gisz lesz.

Hármashangzatok és fordításaik

A hármashangzatok az akkordok legegyszerűbb fajtái. Nevükből adódóan három hangból állnak. Az alaphármasok kizárólag tercekből építkeznek:

C-E-G vagy D-F-A.

Ha megvizsgáljuk az elsőt, láthatjuk, hogy egy nagytercet (c-e) egy kisterc (e-g) követ. Mivel ez az akkord nagyterccel indul és hangzása vidám/erős, így ezt dúr hármasnak hívhatjuk. A moll hármasnak ellenben kisterccel (mollterccel) kell kezdődnie, amit nagyterc követ:
C-Esz-G.

Így tehát meg is van a képlet:

• dúr hármas: N3+K3
• moll hármas: K3+N3

A fenti példákban mind a dúr, mind a moll esetében a C-G távolság egy tiszta kvint (ez a skálákban is azonos hangköz).
Tudjuk, hogy a kvintet lehet szűkíteni/bővíteni, így létezik szűkített, ill. bővített hármas is:

• a szűkítettet a mollból származtatjuk a kvint szűkítésével: C-Esz-Gesz (K3+K3)
• a bővítettet pedig a dúrból, a kvint bővítésével: C-E-Gisz (N3+N3).

Lássunk még néhány példát hármashangzatokra:

Az első két ütem sima hármas: F-dúr és g-moll. A harmadikban ugyan négy hang van, de az e duplán szerepel, így ezt nem kell két külön hangnak venni - ez is egy sima moll hármas. A negyedik ütemben lévő D-dúrban is két hang van duplázva. Az ötödik ütem egy a-szűkített hármas, a hatodik pedig C-bővített (duplázott e-vel).

Végül néhány példa:

1. H-dúr: h-ra nagyterc disz; arra kicsi: fisz.
2. Gisz-moll: giszre kisterc h; arra nagy: disz.
3. F-szűkített: f-re kisterc asz; arra szintén kicsi: cesz*.

* mivel az f-dúr kvintje c, ezért abból kell származtatni a szűkített kvintet is, így nem lehet h (a h hang csak a negyedik fok f-ben, ami a bővített kvart) - hiába enharmonikusak.

A hármasok nem csak akkordformákban jelenhetnek meg, hanem akár riffek képében is kirajzolódhatnak. Az alábbi gitártéma első üteme például egy Cm akkordot fest le (elsőként a Cm alaphangját+kvintjét, majd a tercét érintve) - itt hallgatható meg.

Egy másik téma akkordmenete a következő: Cm Bb, Do F (mp3)

➠ Vizsgáljuk most meg a következő hármasokat:

F-A-D, D-H-G.

Az f-a egy nagyterc, az a-d viszont egyáltalán nem terc, hanem egy kvart. Itt annyi történt, hogy megkevertük a hangokat, mert ha nem az f-et, hanem a d-t tekintjük alaphangnak, máris kijönnek a tercek: D-F-A (ami egy d-moll).
A második példában szintén keverés történt. Csak egyetlen variációban kapunk egymás után terceket: ha a g-t vesszük alaphangnak: G-H-D.

A sorrend tehát cserélhető - lényeg, hogy valamelyik hanghoz viszonítva kijöjjön a terces építkezés.
Ezeket a kevert verziókat akkordfordításoknak nevezzük.
A hármasoknál kétfajta fordítás létezik:

• ha az alaphang helyett a tercet vesszük basszusnak (legmélyebb hangnak), amit a kvint, majd az alaphang követ;
• ill. ha a kvintet vesszük basszusnak, amit az alaphang, majd a terc követ.

A lenti példán néhány fordítás látható:

Néhány hármas-fordítás:

1. H-moll tercbasszussal: h-d-fisz d-fisz-h.
2. E-dúr kvintbasszussal: e-gisz-h h-e-gisz.
3. D-bővített tercbasszussal: d-fisz-aisz fisz-aisz-d.