Harmónia-variációk

2017-02-21 • Bejegyzés: landmine

(A cikkek tartalmának, anyagainak más helyeken való megjelenítése csak engedélykéréssel lehetséges!)

Az 'Elemzések' témakör második részében vizsgáljunk meg közelebbről egy akkord-központú témát. Az akkordcserék, a felrakások, a színezőhangok sok-sok lehetőséget rejtenek magukban, akár hangzásban, akár a témák variációiban - vagy épp hangnemváltásokban.

A szóban forgó téma itt hallgatható meg (a link a dal elejéhez ugrik):

Ismétlődő szerkezet variánsokkal

A főtéma elején egy előre kigondolt dallamra húztam fel három variációt. Mindegyik variáció végét másfelé viszem el, ill. más akkordra oldom. (Amikor íródott, a lehetőségek próbálgatása közben nem tudtam dönteni, melyiket válasszam, végül mindhármat megtartottam - így alakult ki a téma ismétlődő szerkezete, a három "verzióval".)

Hm7, A13, G#7b13, Gmaj7 az első kör akkorjdai. A dallamhang és a basszus is szekundonként lépked lefelé.
Amikor egy elemzésnél hangnemet keresünk, meg kell vizsgálnunk az akkordkapcsolatokat. Ha már tisztában vagyunk az egyes fokokra épülő négyesekkel (I,IV=maj7, V=dom7, II,III,VI=moll7) abból könnyen megállapítható, melyik akkord hányadik fok. Itt viszont nem annyira egyértelmű a helyzet, mivel a két középső akkord egyaránt dom7. Ha ezektől egyelőre eltekintünk, a Gmaj7 és a Hm7 egy G-dúrt rajzol ki, mint I. és III. fok.
A többi foknál meg kell vizsgálni, milyen fordításként vagy milyen csereként szerepelhetnek a körben.
Ha a G#7b13 akkord gisz basszusát d-re cserélnénk, egy D79-es akkordot kapnánk, ami már bele is illik a hangnembe (V. fok). Tehát ez az akkord a D7 cseréje: a gisz a d tritonusza. Ez egy gyakran használt csere: a gisz fél hangos oldással vezet rá az alaphangra, ami egy szép szólamvezetéssé válik.
Az A13 pedig a D akkord dominánsa. Ezt a megoldást váltódominánsnak hívják, ami egy plusz akkordként ékelődik bele a körbe.

A második variáns ugyanígy indul, de C#m7-re zár: a G#7-es akkord itt tehát két szerepű: egyrészt a fent említett értelemben a D7 (V. fok) tritonusz-cseréje; másrészt viszont a C#7 dominánsa is, így oldódhat rá.

A harmadik ismétlésben a második és negyedik akkordban van változás. Ezek ismét fordítások: sus-jellegű akkordok. Visszavezethetjük őket akár dúrra, akár mollra. A második akkord lehetne akár C#m - vagy a dúrja is: E(7). A negyedik Hm vagy D. Hangjaik megegyeznek.
Egy lehetséges megoldás a körre: Hm7-E7-A7(13)-D, miszerint a hangnem D-dúr (de lehetne h-moll is), az A7 az V. foka, az E(7) annak váltódominánsa. A "lehetséges" kifejezés azért jött fel, mert a fordítások, cserék mindig hagynak magukban további megoldásokat, lehetőségeket, magyarázatokat.

Kvartakkordos szóló színezőhangokkal

Ugorjunk kicsit a dalban. Az alapkör lezárultával egy szólókör következik (34:11), melyre elsőként egy kvartakkordokból álló szólórész került. Nézzük meg, milyen megoldásokat találunk!

A kvartakkordokban a felrakás nem terces építkezésű, hanem kvartos (pl. egy Em7 esetén e-g-h-d-fisz-a-cisz helyett e-a-d-g-h). Ebben az akkordszólóban végig ilyeneket használtam. Gitáron könnyen foghatók, jól szólnak. Színezőhangokból bármi jöhet (külön jelöltem az akkordok felett), a lényeg a kvartos struktúra, ill. a kirajzolódó dallamok (lásd pl 11-12. ütem e-moll dallama).
Az akkordkör: Hm/F# - Em7 - Bbmaj7 - Dm/A. Hangnemileg az első két akkord D-dúr (I. és II. fok), a másik kettő d-moll (VI. és I. fok). Az akkordos rész utáni gitárszóló ezekből a skálákból építkezik.