Modális skálák

2020-08-20 • Bejegyzés: landmine

A cikkek tartalmának, anyagainak más helyeken való megjelenítéséhez engedélykérés szükséges!

A skála egy hangnem hangjait (hangkészletét) magasság szerinti sorrendbe rendezi egy viszonyítási hanghoz (alaphang) képest.

Ha adott egy dallam, ami a következő hangokból épül fel:
h, d, e, c, f#, g, a
... azt hétféleképpen rendezhetnénk sorrendbe - mivel hét hangja van, bármelyiket vehetnénk alaphangnak. Ezeket a módozatokat nevezik (dúr-)modális hangsoroknak.

A fenti egy G-dúr (1#) hangnemet takar. De mi dönti el, hogy ennek valóban a G az alaphangja? Mindig a zenei környezet, ill. a funkciós hangok döntenek.
Nézzük át a következő dallamot:

Mint látható, egyetlen emelt hangunk van: a fisz - és ebből G-dúrra következtetünk. Mégis, amikor megállunk a g hangon, az befejezetlennek hat, ill. feloldást kíván a-ra. A dallamunk tonikai centruma tehát nem G, hanem A - ezt hallja a fülünk alaphangnak, és nem a G-t. (Akkordok szempontjából is, a dallam végén nem G, hanem Am akkord szól jól.) Eszerint, ha a dallamot sorrendbe rendeznénk a-ról indítva, a következő hangsort kapnánk:
a, h, c, d, e, fisz, g.

Ebből látható, hogy maga a dúr skála is csak egy mód a többi közül - a zenei közegtől, ill. bizonyos hangok kombinációjától függően bármelyiket tekinthetjük alaphangnak.
A hétfajta módozatnak neveket is adtak. Mivel a dúr skála a legalapvetőbb mód, tekintsük ezt kiindulásnak (modális neve: ión). Ha annak második fokát vesszük tonikának (mint fent), azt dór skálának hívhatjuk. Lássuk a többi módot is:

• h, c, d, e, fisz, g, a = fríg (a dúrhoz képest a III. fokról indul)
• c, d, e, fisz, g, a, h = líd (IV. fokról indul)
• d, e, fisz, g, a, h, c = mixolíd (V. fokról indul)
• e, fisz, g, a, h, c, d = eol (=moll) (VI. fokról indul)
• fisz, g, a, h, c, d, e = lokriszi (VII. fokról indul)

Mindig a zenei környezet a döntő.

Ha a fenti dallam alá Hm akkordot tennénk, h-mollnak éreznénk a hangnemét. Ha D akkordot, akkor d-dúrnak. Ha viszont A7 akkordot, akkor a-mixolídnak. (hanganyag >)
Habár mindnek 2# az előjegyzése, és hangkészletük megegyezik, a közeg határozza meg, milyen hangnemmel van dolgunk.

Mi mire használható?

Tisztázzuk először is a különféle modálisok minőségét.
A dúr (ión) természetesen dúr jellegű, hiszen nagyterccel indul. Dúr jellegű továbbá a líd és a mixolíd.
Moll jellegűek: moll (eol), dór és fríg.
Szűkített jellegű a lokriszi.
Ha mindezeket összevetjük a hangnem fokaira épülő akkordok minőségével, láthatjuk is az összefüggést:

Mivel egy moll akkord kisterces, az összes kisterccel induló modális hozzárendelhető, tehát használható rá - az akkordhangok nem ütköznek a skálák hangjaival.

• Am akkordra játszható a-moll, a-dór és a-fríg (a lokriszi nem, mert abban szűkített kvint van - moll akkordban viszont tiszta kvint)
• A akkordra játszható a-dúr, a-líd és a-mixolíd
• szűkített akkordra lokriszit játszhatunk

Ahogy bonyolódnak az akkordok, úgy szűkülnek a skálalehetőségek is.

• Amaj7 akkordra csak a dúr és a líd használható (a mixolíd kisszeptime ütközik a maj7 nagyszeptimével)
• A7 akkordra csak a mixolíd használható (az A7 kisszeptimes akkord), dúr és líd nem (ezek nagyszeptimesek)

Alterált akkordok esetében (pl. A7#5) már egyik dúr-modális sem használható, hiszen mindben T5 van. Ezekre más skálák illenek majd (lásd később).

A modális gondolkodás

Tegyük fel, hogy adott egy Em akkord, amire mondjuk 'dór skálát akarunk játszani' - majd kiszámoljuk, hogy hangkészletben e-moll megfelel a-dórnak (lásd fent), tehát akkor nosza, 'játsszunk Em-ra a-dórt'! Ez egy félreérthető, téves értelmezés, hiszen a tonikai centrum (Em) miatt sosem halljuk alaphangnak (vagy kiemelt, fontos hangnak) az a-t, csakis az e-t. Az Em tonika miatt sosem fogjuk dórnak hallani a skálát/dallamot, az mindig e-mollos érzetű/hangulatú lesz.
Mindig a tonika dönt. Ebben az értelemben ez tehát nem modális (azaz nem dóros) hangzás.

Ha viszont azt mondjuk, hogy 'Em akkordra játsszunk e-dórt', az már helyes - mivel az alaphang és a tonikai centrum azonos, ill. az e-dórban (e-fisz-g-a-h-cisz-d) benne van az Em akkord összes hangja (e, g, h). Ez már valóban "modális" hangzás: dórt játszunk - és hallunk.
Az 'Em-ra d-dúrt játszunk' szintén téves - noha a d-dúr és e-dór hangkészletben ugyanaz, az e-alaphang miatt azt nem fogjuk d-dúrnak érezni.

♣ Gitárosoknak elsőre talán könnyebb gondolkodás lehet, ha a már megtanult dúr/moll ujjrendekhez vezetik vissza a modálisokat. Pl. ha V. fekvésben szeretnénk A7-re a-mixolídot játszani, és nem akarunk egyből egy újabb ujjrendet megtanulni, számoljunk vissza: a mixolíd a dúrhoz képest az V. fok; tehát egy tiszta kvintet visszalépve megkapjuk a dúrt. A-mixolíd = d-dúr*. Az V. fekvésben a-húron éppen egy D hang van, innen már tudjuk játszani a megszokott ujjrendet.

* Természetesen mivel nem D-dúrról van szó, fontos, hogy -amellett, hogy a d-dúr skála ujjrendjét használjuk- a megfelelő hangokat hangsúlyozzuk/emeljük ki (a, cisz, e, g), mert ezek fejezik ki az A7-et, nem pedig a d-dúr funkciós hangjai (d, fisz, a). Alább egy példa jó és hibás kifejezéssel. A második verzió igencsak "hamiskásnak hat"..

➠ Végül nézzük még meg a kapcsolatot a modálisok között!
Elsőként vessük össze a dórt és a mollt:

Láthatjuk, hogy mindössze egyetlen hangban különböznek: a VI. fok a mollban K6 (f), a dórban N6 (fisz). Tehát a dór egy moll skála megemelt VI. fokkal, azaz

• dór = moll #6

Lássuk a többit is (ellenőrizzük is!):

• fríg = moll b2 (pl. e-fríg=c-dúr; az e-moll 1#-es; különböző hangjaik: f/fisz)
• líd = dúr #4 (pl. f-líd=c-dúr; az f-dúr 1b-s; különböző hangjaik: h/bé)
• mixolíd = dúr b7 (pl. a-mixolíd=d-dúr (2#); a-dúr 3#-es; különböző hangjaik: g/gisz)

Ha pl. tudjuk, hogy a lídben a dúrhoz képest a IV. fok emelt, konkrétan láthatjuk/hallhatjuk, melyik hangtól lesz lídes érzete egy hangsornak; ill. hogy miben különböznek/változnak hangulatra.

➠ Néhány modális skálát felépítése:

Elsőként jöjjön egy f-fríg. A fríg a molltól egy leszállított II. fokban különbözik. A már ismert moll-tövényből kiindulva (1-½-1-1-½-1-1), ill. mélyítve annak II. fokát:
f-gesz-asz-bé-c-d-esz.

Lássunk egy d-lídet is. Itt a dúrból indulunk ki, és emeljük a IV. fokot. Tehát a d-dúr (2#) felemelt IV. fokkal:
d-e-fisz-gisz-a-h-cisz.
(Ez a skála tehát 3#-es lett, ami hangkészletben megegyezik a 3#-es a-dúrral.)