Dúr és moll skálák

2019-06-01 • Bejegyzés: landmine

A cikkek tartalmának, anyagainak más helyeken való megjelenítéséhez engedélykérés szükséges!

A zene törzshangjai:
C, D, E, F, G, A, H.
(angol nyelvhasználatban a H = B)
A többi hangot (azaz a módosított hangokat) mind ezekből származtatjuk.
Nézzük most meg, milyen távolság van a törzshangok között!

Az e-f és a h-c hangok között félhang távolság van, a többi helyen egész.
A félhangok között nincs további hang; az egészek közt viszont van egy-egy. Az ilyen hangokat -hangnemtől függően (lásd lejjebb)- tekinthetjük az azt megelőző törzshang megemelt hangjának, ill. az azt követő leszállítottjának.
A felemelt hangok "isz" képzőt kapnak (jelölése: #); a leszállítottak "esz"-t (jelölése: b).
Az emelt hangok nevei: cisz, disz, eisz, fisz, gisz, aisz, hisz; a leszállítottaké: cesz, desz, esz, fesz, gesz, asz, bé (utóbb kettő tehát kivétel).
Angol neveik: sharp (emelés), flat (leszállítás): pl. g-flat (=gesz), a-sharp (=aisz), stb.

Megjegyzés:

• Mint látható, egy hangnak több neve is lehet (pl.cisz-desz, disz-esz, eisz-f, stb.), de hangnemi szerepük szerint nem mindegy, minek nevezzük őket (lásd később). Ezeket nevezik enharmonikus hangoknak.
• A módosított hangok szintén emelhetők és mélyíthetők, melyeknek leginkább később, az alterált akkordoknál lesz jelentőségük: pl. egy fisz hang felemelve fiszisz lesz, a gesz leszállítva geszesz, stb.

Mielőtt rátérnénk a skálákra, ismerkedjünk még meg alapszinten az ötvonalas kottás rendszerrel, ami megkönnyíti majd a szemléltetést a későbbiekben.
A kottából való játék (blattolás) megkövetel némi rutint, itt most erre nem térünk ki.
Ami itt lényeges, hogy a továbbiakban ki tudjuk olvasni a hangokat és értsük a jelöléseket.
Nézzük meg a hangok helyeit az ötvonalban (egyelőre g-kulcsban)!

A módosított, ill. feloldott hangok jelölése:

A kulcs után kiírt módosítások az egész darabra érvényesek (nem kell külön-külön kiírni minden módosítandó hang elé):

Skála

A fent említett törzshangsort (c-d-e-f-g-a-h) más néven dúr hangsornak (skálának) is nevezik. A dúr skála hétfokú skála.
A hangok közti távolságok (egész-egész-fél-egész-egész-egész-fél) kirajzolják a dúr-alaptörvényt: minden dúr hangsor ezt követi.
Fontos megjegyezni, hogy ez egy olyan hangsor, amiben minden törzshang (vagy annak módosítottja) szerepel egyszer, de sosem duplán (pl. egy skálában nem lehet c és cisz, a és aisz, e és esz, bé és h, stb. együtt)!

• Ebből kiindulva így épül fel egy A-dúr skála:
A dúr skála két egész hanggal kell, hogy induljon. Az első egész rendben is van (a-h), viszont a második lépés csak félhang (h-c) - és ahhoz, hogy ez is egész lehessen, fel kell emelnünk a c-t (h-cisz). Ezután egy félhang következik (cisz-d), majd három egész: d-e, e-fisz (az e-f félhang miatt itt is emelnünk kell), fisz-gisz; s végül egy félhanggal kell visszatérnünk az alaphanghoz (gisz-a).
A, H, C#, D, E, F#, G#, (A).

• Jöjjön még egy F-dúr is:
Két egész (f-g, g-a) után fél hang következik, s mivel az a-h egész lépés, így most módosítanunk kell.
Ha az a-t emelnénk aisz-ra, akkor az a-törzshang már kétszer is szerepelne (lásd fent), ami a fokok számolásánál gondot okozna (az f-hez képest az a vagy aisz a harmadik fokot jelöli, a h vagy bé a negyediket!). Vagyis aisz és bé hiába azonos (enharmonikus) hangok, mégsem mindegy, melyik törzshangból származtatjuk.
Tehát nem az a-t kell emelnünk, hanem a következő törzshangot kell leszállítanunk (h->bé).
Az f-g-a-bé után újra egészek következnek: bé-c, c-d, d-e; majd fél: e-f.
F, G, A, Bb, C, D, E, (F).

A dúr skálák mindig vagy #-esek (csak emelt módosítottakkal), vagy b-sek (csak leszállított módosítottakkal).

A dúr skálák vidám hangzásúak; ellentétük a szomorkás moll skála:

A moll skála is hétfokú; alaptörvénye: egész-fél-egész-egész-fél-egész-egész. Szabályilag ugyanazok vonatkoznak rá is, mint a dúrra.

• Ezalapján egy e-moll:
E, F#, G, A, H, C, D, (E);
• egy g-moll:
G, A, Bb, C, D, Eb, F, (G).

Ha megvizsgálunk egy c-dúr és egy a-moll skálát, láthatjuk, hogy hangjaik megegyeznek, csak más-más hangról indulnak (és a hangközeik miatt más hangulatúak lesznek). Ezért ezeket párhuzamos (dúr-moll) skáláknak hívhatjuk.
A köztük levő távolság mindig másfél hang:

• G-dúr / e-moll
• A-dúr / fisz-moll
• Esz-dúr / c-moll, stb.

Térjünk még ki további két moll skálára is, melyekre később szükségünk lesz:

1. a harmonikus (vagy összhangzatos) moll a fent említett természetes molltól egy felemelt 7. fokban különbözik; jellegzetes hangköze a VI.-VII. fok közötti másfél hangos lépés (hanganyag)
2. a melodikus (vagy dallamos) moll hangsornál a hetedik mellett a hatodik fok is emelt:

Természetes g-moll:
G, A, Bb, C, D, Eb, F, (G).
Harmonikus g-moll:
G, A, Bb, C, D, Eb, F#, (G).
Melodikus g-moll:
G, A, Bb, C, D, E, F#, (G).