Tanácsok kezdőknek - landmine

Tanácsok kezdőknek


Vajon nekem is menne-e? Egyáltalán hogyan induljak neki? Miket kellene tudnom?
A cikkben a gitározás gondolatával kacérkodóknak próbálok segítséget és bátorítást nyújtani.


CIKKEK - ZENEI BLOG


2016-09-08 • Bejegyzés: landmine




(A cikkek tartalmának, anyagainak más helyeken való megjelenítése csak engedélykéréssel lehetséges!)






Akiknek a fejében most bukkant fel a gitározás gondolata, sok kérdéssel találhatják szemben magukat. Érdemes-e elkezdenem, lenne-e tehetségem, megfelelő-e a korom, milyen gitárt vegyek, hogyan gyakoroljak jól, stb.. Vesézzük ki az alap-kérdéseket!


A zenélés nem a teljesítményről szól


Természetesen a zene mindenkié, és így a zenélés öröme, élménye is. Nincs nemhez, korhoz kötve, nem kell hozzá nagy beruházás, és ami a legfontosabb: a zenélés nem verseny. S ezzel máris megszabadulunk a teljesítménykényszertől, a megfelelni vágyástól, ami annyira átszövi mindennapjainkat. A zenélés (és általában a művészetek) kikapcsol, lenyugtat - vagy épp erővel tölt fel, hasznos szabadidő-eltöltést biztosít. Ezért tehát bárkinek érdemes elkezdenie, aki egy klassz hobbit szeretne magának (és még annál is többet).


És mi a helyzet a tehetséggel?


A tehetség kérdése még mindig a teljesítményhez kapcsolódik. Természetesen léteznek különféle adottságok az élet minden területén, kinek több, kinek kevesebb, kinek ilyen, kinek olyan, kinek ebben, kinek abban.. nem vagyunk egyformák. Az adottság (mint ahogyan a nevében is benne foglaltatik) egy adott dolog, adódik, s nem szorgalom kérdése. Így aztán ilyesmire büszkének lenni (vagy emiatt elkeseredni) sem érdemes. Vagy épp másokhoz hasonlítgatni a fejlődésünket, szintünket sem.

Mindenki a saját világában, a saját szintjén tehetséges. Aki le tud fogni szépen egy akkordot, és annak örülni tud, máris tehetség. És elsősorban élmény. A zenélésben az a jó, hogy nem kell rohanni sehová. Nem késünk le semmiről. Nincs egy általános mérce, amit meg kell ütni. A zenélés teljesen szubjektív, és mindenkiben teljesen más ütemű, egyéni és a különböző területek különféle-képpen mélyülnek el, ivódnak be. Ezért lehetséges annyiféle zene, stílus, hozzáállás.



Létezik olyan, hogy "már túl késő"?


Az egyes korosztályoknak mások a céljaik, igényeik, s a hozzáállásuk is. Ezért más és más megközelítés szükséges a tanulás során is, hiszen más az érettségük, másképpen látják egyben a zenélés folyamatát. És persze különféle dolgokat is kaphatnak/nyerhetnek a zenéléstől. A fiatalabbak pl. egy célt (zenekar, közösség, az alkotás öröme), a harmincas-negyvenes korosztály kikapcsolódást, felszabadulást a hétköznapok nehézésgeiből, régi álmok megvalósítását, stb..

A fiatal kor lendülete, lelkesedése már magában egy jó kiindulópont. Ami esetükben fejlesztendő, az a kitartás, és a türelem. A zenetanuláshoz sosincs késő! Ha valaki amitt aggódik, hogy felnőtt fejjel már lekésett róla, az gondoljon arra, hogy felnőtt fejjel sokkal hatásosabban átláthatók folyamatok, megérthetők bizonyos metódusok, amik nem hogy nehezítik, hanem segítik a tanulás folyamatát. A zenélés a logikára épül - és minél érettebb valaki, annál inkább fejlett ez a készsége.


Milyen gitárt vegyek?


Térjünk rá a technikai kérdésekre. Milyen gitárral érdemes kezdeni? A fiatal korosztály hölgy-képviselőinek célszerűbb klasszikus gitárt ajánlani, mivel azok nylonhúrjai viszonylag puhák, nyaka kissé szélesebb, könnyen lefoghatók az első akkordok. Ha szeretnénk, hogy a gitártanulás ne küzdés legyen már az elején, hanem sikerélmény, hagyjuk a fémhúros (western)gitár vásárlását későbbre. Erős kezű fiúk-urak bepróbálhatják a fémhúrost is kezdésnek, de náluk sem feltétlenül a legkönnyebb. Ki-ki mérje a pénztárcájához a minőséget - viszont kezdéshez az olcsóbb kategóriák gitárjai is teljesen megfelelők ma már.

Jómagam elektromoson kezdtem, ezért nem osztom azt a nézetet, hogy 'mindenképp akusztikuson kell kezdeni'. Villanygitáron nem olyan kemények a húrok, mint a fémen, bár nehézsége, hogy zajosabb, nehezebb tisztán megszólaltatni (bár a helyes technikákkal már az elején beállítható a dolog). Hátránya talán, hogy nem erősödik olyan hamar a kéz, mint az akusztikuson; ill. a dinamikákat is nehezebb az elején kihozni. Az erősítő és a kábel is plusz pénz..
És persze függ attól, ki milyen zenét szeretne játszani, ill. mik a célok. Akusztikuson nem szól olyan jól a metál, elektromoson nem lehet az erkély alatt szerenádozni (hacsak nincs kéznél egy erősítő is..) :)




Hogyan gyakoroljak jól?


Rossz érzés tud lenni, amikor két év után rádöbbenünk, hogy nem igazán van fejlődés, mert valószínűleg rossz a technikám, a pengetésem, a kéztartásom, nem szólal meg sehogysem a kezemben a hangszer, nem tudok kiszakadni az unalmas ritmusokból, stb. (A nem-gyakorlást nem soroltam ide, de az ugye magától értetődik). Ezt elkerülendő, kezdjük a gitározást olyan embereknél, akik már végigmentek ezen az úton és már az elején helyre teszik ezeket. Ha az illető ráadásul pont gitároktatással foglalkozik, duplán nyert ügyünk van (reklám helye, szabadon) :) Tematikát fog vinni a tanulásba, megfelelő nehézségű dalokat, gyakorlatokat fog feladni, segít az elakadásokban, észre veszi a hibáinkat, bármikor bármit kérdezhetünk, segít a következő szintekre lépni, hasznos, okos tanácsokat ad, és sok vesződséget spórol meg - többek között.

Különféle "csoda-módszerekre" ne fecséreljük az időnket, ezek annyira hatásosak a gitártanulásban is, mint bármi másban ;) A vonzó reklámszövegek csalókák - a helyes, bevált módszerekkel (mint amilyen a kitartás és a gyakorlás) viszont nem foghatunk mellé. Ne féljünk egy kis energiát fektetni valamibe, ami fontos számunkra!
Nagy titkok, forradalmi újítások (amelyek 10 perc alatt kiváltanak 3 heti gyakorlást), általános formulák sincsenek; irányok és lehetőségek vannak, és egyéniségek: nincs két egyforma ember, ill. egyforma út. Az útnak viszont minden lépcsőfoka izgalmas, ha valóban érdekel a gitározás világa.

A jó gyakorlás a legfontosabb. Húsz percnyi helyes gyakorlásnak eredménye van, és valóban támogatja a fejlődést. A többi lehet a játék-része, a repertoár átjátszása, az élmény-zenélés. A koncentráció és a következetesség a gyakorlás fontos eleme. A kitartás úgyszintén. Figyelni a kéztartásokra, pengetés-rendre, a szinkronra - mind-mind nagyon lényegesek, de azért munkásak is. Aki nem akar később akadályokat, hibákat, figyelmesen dolgozik az alapokon, megfogadva a tanító tanácsait, bízva tapasztalatában és segítségében.




CIKKEK - ZENEI BLOG

FŐOLDAL